
Az utolsó részben a Golden Flame tanári kara, és az újonc, Ariel az őszi napsütés utolsó sugarait élvezik ki, és az elmesélt történetről beszélgetnek. Fölelevenednek az élmények, amit hárman átéltek és rájönnek, hogy őket ez már örökre összeköti.
"- A szerető apai ölelés milyen volt? - Kérdezte Lilian.
- Azt semmihez sem lehet hasonlítani. - feleltem. – Amikor hirtelen átöleltem Elliotot, boldogság járt át, és ismerős érzés fogott el. Olyan érzés, mint amikor beteljesül egy álmod, csak sokkal erősebb. A másik apukám ölelése is hasonló volt, de nem lehet a kettőt, egy lapon említeni.
- Szóval, ha jól értem, az egymás iránt érzett kölcsönös szeretet idézi elő ezt az állapotot. - fejtegette Chris. – Viszont ha ez előbb eszébe jut apukádnak, megspórolhattatok volna, megannyi izgalommal teli napot.
- Ez nekem is eszembe jutott. – feleltem mosolyogva. – De ez így volt kerek, azt hiszem.
- Irigyellek, hogy két ilyen aranyos apukád van. - mosolyodott el Lilian.
- Biztos vagyok benne, hogy a te apukád is szeretett, csak... nem tudta kimutatni. - feleltem együttérzően.
- Lehetséges. - mosolyodott el gondolkodva."