„– Hányan vannak? – hallotta Jamal sürgető hangját, miután visszaugrottak a fal takarásába, de csak a kezével volt képes jelezni, hogy két katona igyekszik feléjük. Cipőjük hangosan kopogott a kőpadlón, jelezve nekik, ahogy egyre közelebb értek hozzájuk. – Nehogy leblokkolj itt – szólt rá halkan a fekete férfi, ahogy a kezébe nyomott egy fegyvert.
Aimes úgy érezte, szíve olyan hangosan dübörög a mellkasában, hogy az azonnal elárulja őket. Keze remegett, ahogy a pisztolyt markolta, és ujja szinte magától csúszott a ravaszra. Mellette Jamal harcra készen állt, és Aimes tisztán látta rajta, hogy bármire képes lesz, hogy ezt élve megússzák. A léptek egyre közelebbről és közelebbről szóltak, ő pedig próbálta magát felkészíteni a legrosszabbra. Újra Jamalra pillantott, aki csak egy rövid bólintással jelezte, hogy itt az idő.”
Küzdő lélek 1x14: Grant tanácsára Ryan minimálisra csökkentette a kommunikációt Livvel, amihez rettenetesen nagy önuralomra volt szüksége. Minden kínálkozó lehetőséget megragadott, hogy elterelje a figyelmét, így mikor felkérték, hogy csatlakozzon tartalékosnak az FBI kommandós csapatához, habozás nélkül igent mondott. Liv persze nem hagyta szó nélkül a dolgot.
"– Csapatban dolgozunk, fedezzük egymást. És különben is, ez csak mellékállás. Tartalékos leszek. Heti két-három bevetés maximum. Inkább csak gyakorlatozás.
– Attól még veszélyes.
– És szerinted, ha a CIA-nak dolgoznék, az nem lenne veszélyes?
– Elemzőként kevésbé lennél kitéve az elmebajosok szeszélyeinek.
– Szóval szerinted én csakis elemző lehetnék náluk?
Liv ajkán halvány mosoly jelent meg.
– Jól van, értem már. Bizonyítani akarsz.
– Akar a fene.
– Akkor miért jelentkeztél kommandósnak?
– Mert szükségem van rá – felelte könnyedén. – Fizikailag és lelkileg is. – És anyagilag is, de ezt már nem árulta el neki."