A Kémkedő Kedd rovatban már sok készülő történetről hallhattatok, az alábbi lista azonban tartalmaz új elemeket, amelyek miatt érdemes újra átböngészni a "Legjobban várt tale/mini tale" kategória jelölhető alkotásait. Az ajánlókat olvasgatva két dolgot vehetünk biztosra: nem lesz könnyű dolgotok a szavazásnál, és izgalmas év vár ránk történetek terén. Kitartást kívánunk az alkotóknak a megvalósításhoz!
Thea
A flamingó visszatér (Lee)
A történet kulcsfigurája a Sims 2 közkedvelt flamingója,amibe mindenki belerúg.Ő sajátos módon „bosszulja meg” a bánásmódot.Tulajdonképpen azt akartam csak elmondani a történettel,hogy „Ne bántsátok a flamingót, különben megbánjátok” A második rész a misztikus szál miatt kissé szerteágazóbb, de remélem így is tetszeni fog az olvasóknak. Az „Ezen dolgozom” rovatban leírtak óta kicsit módosítottam a történeten,de az alapsztori nem változik.Viszontláthatjuk a tinédzser Tyler Toddot és a családját, valamint igyekeztem némi misztikus szálat is szőni a történetbe. Ami pedig a Spiegelfield grófnőt illeti, az ő sorsának alakulásában Nita90 segített a legtöbbet, amit ezúton is köszönök.
A hold árnyéka (Rochelle)
Shoda Mamoru ugyan jól leplezi, de anyagi gondjai miatt egyre inkább úrrá lesz rajta a félelem, hogy be kell zárnia szeretett dojóját és végleg el kell búcsúznia szamuráj-társaitól. Jobb keze és legjobb barátja, Nakata Rokuro is elkeseredetten próbál megoldást találni a problémára, nem sok sikerrel.
Rokurót, miközben próbál valamilyen eredményt felmutatni, megtámadja egy csapat rónin, a harc következtében pedig eszméletét veszti. Másnap egy teljesen ismeretlen helyen ébred, ahol megismerkedik Mitsukóval, a titokzatos fiatal nővel, aki valószínűleg megmentette a biztos és nem túl előkelő haláltól. Miután érdekes beszélgetésük után hazaküldi, Rokurót kíváncsisága nem hagyja nyugodni: kutatni kezd a nő után, de lassan rá kell ébrednie arra, hogy Mitsuko nem is az, akinek vallja magát.
Rokurót, miközben próbál valamilyen eredményt felmutatni, megtámadja egy csapat rónin, a harc következtében pedig eszméletét veszti. Másnap egy teljesen ismeretlen helyen ébred, ahol megismerkedik Mitsukóval, a titokzatos fiatal nővel, aki valószínűleg megmentette a biztos és nem túl előkelő haláltól. Miután érdekes beszélgetésük után hazaküldi, Rokurót kíváncsisága nem hagyja nyugodni: kutatni kezd a nő után, de lassan rá kell ébrednie arra, hogy Mitsuko nem is az, akinek vallja magát.
***
"- Ki kell, ábrándítsalak, ha valamilyen romantikus, esetleg regénybe illő és misztikus magyarázatot vársz tőlem – fordult felé először teljes testével a nő. – Nem volt ebben semmilyen öncél, és nem is a személyed felé irányult. Mondhatni jókor voltam jó helyen. Bár az is igaz, hogy rettenetesen felmérgesített, hogy az egyik rónin a kardja markolatát használta, hogy harcképtelenné tegyen. Undorodom az ilyen férgektől, akik helyzetük ellenére még szamurájnak merik nevezik magukat, de a bushidót már régen elfelejtették. – Az emlékre Mitsuko érezhetően kissé felhergelte magát, de gyorsan úrra lett a dühén.
- Te is szamuráj vagy, Mitsuko-san? – bukott ki a kérdés Rokuróból. Ha szamuráj volt az apja, akkor a lánya is szamurájnak számított, de ez csupán egy társadalmi, mintsem gyakorlati jelentőséggel bíró rang volt, csak nagyon kevés nő értett valamicskét a kardforgatáshoz, az ő feladatuk másra koncentrálódott. Férjhez mentek, gyermekeket szültek és neveltek, vezették a háztartást, sokszor anyósuk szigorú pillantásaitól kísérve. Ha pedig férjük szeppuku elkövetésére kényszerült, maguk is örömmel mentek utána a halálba.
- A szüleim szamurájok voltak, így én is az vagyok, akárcsak a testvéreim – közölte kissé szárazon az illetlen kérdés miatt. – Számít ez valamit?"
- Te is szamuráj vagy, Mitsuko-san? – bukott ki a kérdés Rokuróból. Ha szamuráj volt az apja, akkor a lánya is szamurájnak számított, de ez csupán egy társadalmi, mintsem gyakorlati jelentőséggel bíró rang volt, csak nagyon kevés nő értett valamicskét a kardforgatáshoz, az ő feladatuk másra koncentrálódott. Férjhez mentek, gyermekeket szültek és neveltek, vezették a háztartást, sokszor anyósuk szigorú pillantásaitól kísérve. Ha pedig férjük szeppuku elkövetésére kényszerült, maguk is örömmel mentek utána a halálba.
- A szüleim szamurájok voltak, így én is az vagyok, akárcsak a testvéreim – közölte kissé szárazon az illetlen kérdés miatt. – Számít ez valamit?"
A közös hang (Nade)
Műfaj: new adult
Készül: Sims 4
Korhatár: 12
Készül: Sims 4
Korhatár: 12
Hollie most kezdi a főiskolát. Egy új város nem csak új reményeket, de új arcokat is hoz. Ám a nagybetűs élet ennél sokkal nehezebb, ha az ember a saját lábán szeretne megállni, főleg, hogyha a megszokott akadályokon kívül a gátlásosság is jelen van. Ugyanis a kis gólya rendkívüli zenei tehetség, viszont a baj, hogy erről önmagán kívül senki sem tud. Egészen addig, amíg a híres, lázadó jellemű, ám igencsak vonzó Jaxen észre nem veszi a lányban rejlő lehetőségeket és úgy dönt, hogy a saját hasznára fordítja azokat. Hollie mindezek ellenére azonban, lassan többet kezd érezni a fiú iránt. De vajon képes lesz-e ez a szerény és naiv lány felülkerekedni az érzelmein és beteljesíteni az álmát, vagy örökre a sunyi és egocentrikus Jaxen kutyájává válik majd?
Abesszin makaó (AnatidaephobiaCookie)
Coleman Paise egy új-mexikói kisváros egyetlen nyomozójaként éli hétköznapi, családapa életét, amikor a bűn vértől ragacsos ujjai beférkőznek a kertváros poros utcái közé. Egy fiatal lányt meggyilkoltak, a lepukkant retro kávéházban pedig egy iszákos fickó egyre gyanúsabbá válik. Amikor túl messzire megy, a végső percekben Colemannek el kell döntenie, hogy a városának biztonsága, vagy a családja a fontosabb-e számára.
***
„Noha lassan 7 éve dolgozott rendőrként, és 3 éve nyomozóként, még sosem látott éles, valódi gyilkossági áldozatot. Bármennyire szégyelli, odahányt és úgy remegtek az ujjai, miközben a sheriffet hívta, mintha valamit beszedett volna. Az a hívás, az a látvány, a szag, a holttestre vetülő, fekete árnyékok. Az az egész megmérgezte a lelkét. Azóta Coleman már nem volt ugyanaz az ember, mint régen. Ebből persze a legtöbben nem vettek észre semmit. Sosem volt az a beszédes, nyílt típus, de legbelül… az nap egy része meghalt. La petite mort. Ez volt a franciák kifejezése erre. „Kis halált” jelentett és a szörnyű tragédiákra, illetve az orgazmusra használták. Colemannek mindig is tetszett a kifejezés mögött lapuló, sötét szarkazmus.
A kiérkező sheriff öreg róka volt már. Rezzenéstelen arccal figyelte meg az áldozatot, miközben Paise a rendőrautó mellett álldogált, remegő lábakkal, a szélvédőbe kapaszkodva, a la petite mort mindent elsöprő erejének alávetve magát.”
A kiérkező sheriff öreg róka volt már. Rezzenéstelen arccal figyelte meg az áldozatot, miközben Paise a rendőrautó mellett álldogált, remegő lábakkal, a szélvédőbe kapaszkodva, a la petite mort mindent elsöprő erejének alávetve magát.”
Amy - Anya naplója (Evelyn)
Amy nem egy hétköznapi lány. Anyja gimnazista korában naplót írt, amiből a kislánynak minden este olvas fel egy keveset. Az anyuka, Leila élete sem átlagos volt akkor: A szerelem útja nála elég göröngyös. De egy nap vajon rátalál az igazi szerelemre?
***
"-Szegénykék! Ezek mind betegek.
-Éppen ezért hoztalak ide. Elolvastam a kitöltött lapodat, és láttam, hogy állatorvosnak tanultál. Szeretném, ha többé-kevésbé segítenél ezeken az állatokon.
-Megpróbálok, de nem hiszem, hogy mindegyiket meg tudnám menteni a haláltól. – mondtam, bár nem szívesen tudattam volna anyával.
Voltak ott cicák, kutyák gyíkok, hörcsögök, és 1 szem papagáj. Olyan szép azúr-kék színű volt! Azt feltételeztem, hogy kék ara.
-Hát szia! Te miért tépkedted ki a tollaidat? – kérdeztem tőle, amire egy nagyon halk Á volt a válasz. Természetesen nem értette, amit mondott, de azt tudtam, hogy a depresszió váltotta ki belőle. A nyakán és a begyén csak a csupasz bőre látszódott. Ekkor meglátta az egyik tolltokját, és kitépte azt."
-Éppen ezért hoztalak ide. Elolvastam a kitöltött lapodat, és láttam, hogy állatorvosnak tanultál. Szeretném, ha többé-kevésbé segítenél ezeken az állatokon.
-Megpróbálok, de nem hiszem, hogy mindegyiket meg tudnám menteni a haláltól. – mondtam, bár nem szívesen tudattam volna anyával.
Voltak ott cicák, kutyák gyíkok, hörcsögök, és 1 szem papagáj. Olyan szép azúr-kék színű volt! Azt feltételeztem, hogy kék ara.
-Hát szia! Te miért tépkedted ki a tollaidat? – kérdeztem tőle, amire egy nagyon halk Á volt a válasz. Természetesen nem értette, amit mondott, de azt tudtam, hogy a depresszió váltotta ki belőle. A nyakán és a begyén csak a csupasz bőre látszódott. Ekkor meglátta az egyik tolltokját, és kitépte azt."
***
"-Persze, jól vagyok. Csak kicsit elérzékenyültem.-válaszoltam újra a könnyeimet törölgetve. Egymás szemébe néztünk, de már nem láthattam a film utolsó másodperceit, mert Mark felém közeledett, és egyszercsak azt vettem észre hogy megszeretett volna csókolni. Gyorsan elhúzódtam. Szerencsére pont vége lett a filmnek."
***
"-Figyelj, nekem most sürgős dolgom támadt. El kellene mennem vásárolni.
-Jó rendben. Menj csak. Addig én itthon rendet rakok.
-Nagyon köszönöm!-lelkesültem fel annira, hogy elfelejtettem, hogy hova indultam. Mark figyelmeztetett, hogy induljak, mert el fogok késni."
-Jó rendben. Menj csak. Addig én itthon rendet rakok.
-Nagyon köszönöm!-lelkesültem fel annira, hogy elfelejtettem, hogy hova indultam. Mark figyelmeztetett, hogy induljak, mert el fogok késni."
***
"-Köszönöm!
-Mit?-vonta kérdőre a fiú.
-Mindent.-mondtam, majd átöleltem. Szerintem még túl korai lenne, hogyha megcsókolnánk egymást. Különben is, még sose csókolóztam…"
-Mit?-vonta kérdőre a fiú.
-Mindent.-mondtam, majd átöleltem. Szerintem még túl korai lenne, hogyha megcsókolnánk egymást. Különben is, még sose csókolóztam…"
"Athéna-project" (Thea)
Olyan jövőben járunk, amikor a virágzó civilizációt már elmosták a háborúk, járványok. A lakható területek száma megfogyatkozott, az emberiség megmaradt része pedig nem képes kivetkőzni önmagából, ádáz harcok dúlnak a hatalomért és megmaradt erőforrásokért. Ilyen zűrzavaros helyzetben kerül sor az első földönkívüli jel észlelésére. Ahelyett, hogy ez összekovácsolná a népességet, az indulatok összecsapnak. Minden fél magának akarja a kapcsolatfelvételtől remélt tudást és technológiákat. Az emberiség legjobbjaiból válogatott, minden várható helyzetre felkészített elit alakulat azonban egy merénylet során megsemmisül. Az indulás pillanata sürget, így egy sebtében összeállított csapat kénytelen megbírkózni a küldetéssel. Nem ők a legalkalmasabbak, legtapasztaltabbak, sőt, nem is önzetlenül sietnek a hívó szóra, nem akad azonban más, aki vállalkozna a veszélyesnek ígérkező feladatra. Útjuk során azonban szabotázs történik, ami elszigeteli őket a Földtől, és aggasztó következtetést von maga után: valaki közülük bármilyen eszközzel kész megakadályozni, hogy a hajó célhoz érjen..
Az Idő-Vonal 2.: Örök sárkányok (Leo)
Egy elfeledett isten 2. évad (ManyóÓ)
Egy olyan korban járunk, amelyre már senki sem emlékszik. Egy olyan korban, amelyben az égen sárkányok repkedtek, a tengereket pedig sellők uralták. Egy olyan korban, ahol az ember apró porszemnek számított, a világot pedig varázslók irányították.
Ebben a korban született meg Nemeeneon Brehnera negyedik nemesének elsőszülött fiaként rejtélyes erők birtokában. Fiatalkorát szigorú szabályok szerint, a külvilágtól elrejtve élte le, de mindent maga mögött hagyott egy új sors reményében.
Hatalmas mágusok nyomdokaiban járt, olyan csodákat látott, amelyeket ember még soha, feljutott a felhők fölé és le az óceánok legmélyére. Varázslatos lények hajtottak előtte fejet, amerre járt, útját tisztelet övezte. Tisztelet, bánat és végtelen sötétség.
Ebben a korban született meg Nemeeneon Brehnera negyedik nemesének elsőszülött fiaként rejtélyes erők birtokában. Fiatalkorát szigorú szabályok szerint, a külvilágtól elrejtve élte le, de mindent maga mögött hagyott egy új sors reményében.
Hatalmas mágusok nyomdokaiban járt, olyan csodákat látott, amelyeket ember még soha, feljutott a felhők fölé és le az óceánok legmélyére. Varázslatos lények hajtottak előtte fejet, amerre járt, útját tisztelet övezte. Tisztelet, bánat és végtelen sötétség.
***
"Nemeeneon ezüstszőke haját minduntalan az arcába fújta a szél, de ez nem volt szokatlan számára fent a kietlen sziklák kopár tetején. Távol járt otthonától, pedig a nap már lebukóban volt. Kezdetben csak menekülni akart. Minél messzebb repülni a társadalmi elvárásoktól és a reménykedő szempár elől. Aztán különös érzés kerítette hatalmába, és már maga sem tudta igazán, miért is repül a sziklák mentén fel a fellegek fölé.
Hirtelen megtorpant, leszállt egy kiugró sziklára és a mélybe tekintett. Alatta szürkébe öltöztek a fák, édesapja már biztosan aggódott érte. Mégsem fordult vissza. Nézte még, ahogy elszunnyad a fény, és megjelennek a csillagok, majd engedett a vonzásnak, ami a mögötte elterülő barlang szája felé húzta.
Hirtelen megtorpant, leszállt egy kiugró sziklára és a mélybe tekintett. Alatta szürkébe öltöztek a fák, édesapja már biztosan aggódott érte. Mégsem fordult vissza. Nézte még, ahogy elszunnyad a fény, és megjelennek a csillagok, majd engedett a vonzásnak, ami a mögötte elterülő barlang szája felé húzta.
Lába önkéntelenül vitte előre a sötétbe. Lassan ballagott, a vonzás hirtelen eltűnt és már csak az üreg baljós auráját érezte, ami arra késztette, hogy megálljon. Hatalmas szájként vették körül a sziklák, mintha el akarnák nyelni. Mégis továbbindult.
Ahogy egyre beljebb hatolt, a húzó érzés visszatért, a feketeségbe szólította. Nem látott, de az ösztönei megsúgták, merre menjen.
- Itt volt már az ideje, hogy rám találj, fiú! – törte meg egy földöntúli hang a barlang némaságát.
- Ki vagy? – kiáltotta az ürességbe Nemeeneon inkább kíváncsi, mint rettegő hangon.
Lángcsóva tört elő a semmiből forrósággal terítve be a barlangot. El kellett takarnia a szemét. Szinte égett a levegő, valami lángra kapott a sziklákon, a tűz mozgó árnyékot vetített a falra.
Ahogy egyre beljebb hatolt, a húzó érzés visszatért, a feketeségbe szólította. Nem látott, de az ösztönei megsúgták, merre menjen.
- Itt volt már az ideje, hogy rám találj, fiú! – törte meg egy földöntúli hang a barlang némaságát.
- Ki vagy? – kiáltotta az ürességbe Nemeeneon inkább kíváncsi, mint rettegő hangon.
Lángcsóva tört elő a semmiből forrósággal terítve be a barlangot. El kellett takarnia a szemét. Szinte égett a levegő, valami lángra kapott a sziklákon, a tűz mozgó árnyékot vetített a falra.
- Nagven vagyok – lépett közelebb az árny. – A szolgád, fiú.
Nemeeneon nyelt egyet, amikor végre kirajzolódott előtte egy sárkány hatalmas alakja maga teljes pompájában. Mélyfekete pikkelyeit vörös lángnyelvek tarkították, égkék szemeit egyenesen rászegezte."
Nemeeneon nyelt egyet, amikor végre kirajzolódott előtte egy sárkány hatalmas alakja maga teljes pompájában. Mélyfekete pikkelyeit vörös lángnyelvek tarkították, égkék szemeit egyenesen rászegezte."
***
"Háborús tale" (Nittaa#)
Több regió is rossz kapcsolatban áll egymással, de amikor már tovább feszülnek a húrok: kitör a háború. Értelmetlen öldöklés és fosztogatás, elszabadul a pokol és főhőseinknek meg kell tanulni alkalmaszkodni az új helyzethez. Van akinek jobban megy, van akinek kevesbé, a tét pedig hatalmas: az életük. Lara és Andy életének legbonyolultabb időszakát követhetjük végig a történetben. És hogy ki is nevet a végén? Kiderül…
Hanna (Nittaa#)
Egy fiatal lány aki csak most kóstol bele a nagybetűs életbe: egyetemre megy. Vidáman indul neki az utazásnak de közben rá kell jonnie, hogy az élet nem mindig szép és vidám. Bizonyítani akar az édesanyjának, de közben valóraváltani az álmait. Új alakok tűnnek fel az életében, és egy olan személy, akiről sohasem gondolta volna, hogy valaha láthatja. Vajon meg tud-e bírkózni az apró lány a sors kegyetlen csapdáival?
***
„Amikor leértek a vízpartra, megálltak. A víz felszínén tisztán tükröződött a sötét égbolt, és a csillagok megvilágították a víz sima felszínét. Damian Hanna felé fordult, de nem szóltak egymáshoz. Csak gyönyörködtek egymásban és a tájban.
Olyan csönd volt, hogy csak a víz lágy hullámainak hangját lehetett hallani. Olykor egy bagoly huhogása hangzott a fák irányából.
Leültek a nedves fűbe, és csak bámulták a fodrozódó vizet. Nem kellett egymáshoz szólniuk, hiszen szinte olvasták egymás gondolatait. A szél néha lágyan belekapott Hanna hosszú, sötét fürtjeibe, és magával röpítette.
Eszükbe jutottak azok a pillanatok, amiket együtt átéltek, és azok az évek is, amelyeket egymás nélkül töltöttek. A hiány, amely majdnem megölte őket. A sok hülyeség, amit együtt követtek el, és hogy ha baj volt, mindig egymás mellett voltak… Mindig számíthattak egymásra. A kapcsolatuk nem olyan volt, mint bárki másé. Az övék örök és törhetetlen volt, és senki nem szakíthatta szét őket. Még a sors és az idő sem…”
Olyan csönd volt, hogy csak a víz lágy hullámainak hangját lehetett hallani. Olykor egy bagoly huhogása hangzott a fák irányából.
Leültek a nedves fűbe, és csak bámulták a fodrozódó vizet. Nem kellett egymáshoz szólniuk, hiszen szinte olvasták egymás gondolatait. A szél néha lágyan belekapott Hanna hosszú, sötét fürtjeibe, és magával röpítette.
Eszükbe jutottak azok a pillanatok, amiket együtt átéltek, és azok az évek is, amelyeket egymás nélkül töltöttek. A hiány, amely majdnem megölte őket. A sok hülyeség, amit együtt követtek el, és hogy ha baj volt, mindig egymás mellett voltak… Mindig számíthattak egymásra. A kapcsolatuk nem olyan volt, mint bárki másé. Az övék örök és törhetetlen volt, és senki nem szakíthatta szét őket. Még a sors és az idő sem…”
"Határátkelős tale" (Ri)
"Evan Porter gyilkosság áldozata lett. Ez a tény, bár szomorú, talán nem lenne olyan különleges, hogyha nem árnyékolná be az az apró részlet, hogy Evan Porter már halott volt, amikor megölték. Ilyen események pedig még a 906-os őrhelyen sem mindennaposak, még akkor sem, hogyha ez az őrhely két világot elválasztó határon fekszik. Ki volt az hát, aki megölt egy halott ember, és hogyan tehette? Itt, az élőket és holtakat elválasztó határon a miértek és a hogyanok kifordulnak magukból, és kezdetét veszi a nyomozás, amikor Evan helyére megérkezik Niels, hogy csatlakozzon a megmaradt határőrökhöz, felderíteni egy rejtélyt, és újabbakat ásni elő a rozsda és por rétegei alól, aminek valójában talán a létezéséről sem tudott egyikük sem... Senki, csak a szél. Igen, a szél tudott mindent. De kérdem én, ki az, aki a szelet valaha is meghallgatta?"
***
"Niels némán követte a lányt, ahogy az körbevezette az őrhelyen, végig az elhagyatott bódék között.
- Ahogy elnézem, régen többen voltak itt - mondta a fiú, ahogy végigfuttatta tekintetét az ajtókon és ablakokon, amiket már régen magáévá tett a rozsda, a mocskos üveg mögött felsejlő szobákban pedig szürkén fedett mindent a por halotti leple. Mégis minden hordozta az egykori nyüzsgés távoli emlékét, olvashatatlanná rongyolódott papírlapok - talán újságok? - a földön, az ablakok sorai távolabb, a bejáratoknál, a rengeteg átkelő léptei által megkoptatott festés a betonon... Minden jel arra utalt, hogy a helyet nem az ürességnek és az enyészetnek teremtette, aki annak idején létrehozta, de bármilyen jövőt is terveztek annak idején neki, az talán megbicsaklott valahol az időben.
- Elvileg televolt az egész hely, legalább harmincan dolgoztak itt, a 906.-os őrhely fénykorában... de nem tudom, amikor én idekerültem, már csak négyen voltunk.
- Miért, mi történt?
- Fogalmam sincs, akkor még nem voltam itt. És errefelé ritkán mesélnek történeteket... főleg mivel nem nagyon van, aki elmondaná őket. Amikor idekerültem, már minden ilyen volt, de Heiner azt mondta egyszer, már az ő idejében is.
- Na és Ivanna?
- Ivanna nem beszél a múltról. Igazából másról se nagyon... gondolom megvan rá az oka."
- Ahogy elnézem, régen többen voltak itt - mondta a fiú, ahogy végigfuttatta tekintetét az ajtókon és ablakokon, amiket már régen magáévá tett a rozsda, a mocskos üveg mögött felsejlő szobákban pedig szürkén fedett mindent a por halotti leple. Mégis minden hordozta az egykori nyüzsgés távoli emlékét, olvashatatlanná rongyolódott papírlapok - talán újságok? - a földön, az ablakok sorai távolabb, a bejáratoknál, a rengeteg átkelő léptei által megkoptatott festés a betonon... Minden jel arra utalt, hogy a helyet nem az ürességnek és az enyészetnek teremtette, aki annak idején létrehozta, de bármilyen jövőt is terveztek annak idején neki, az talán megbicsaklott valahol az időben.
- Elvileg televolt az egész hely, legalább harmincan dolgoztak itt, a 906.-os őrhely fénykorában... de nem tudom, amikor én idekerültem, már csak négyen voltunk.
- Miért, mi történt?
- Fogalmam sincs, akkor még nem voltam itt. És errefelé ritkán mesélnek történeteket... főleg mivel nem nagyon van, aki elmondaná őket. Amikor idekerültem, már minden ilyen volt, de Heiner azt mondta egyszer, már az ő idejében is.
- Na és Ivanna?
- Ivanna nem beszél a múltról. Igazából másról se nagyon... gondolom megvan rá az oka."
***
"- Miért jelentkeztél?
- Állítólag nem illik ilyet kérdezni. - vágta rá Niels csendsen.
Heiner nem szólt semmit, csak halkan felmordult.
- Tudod mit, nem is az én dolgom - mondta végül. - Csak látni akartam, kit kaptunk Evan után...
- A barátod volt?
- Evan? Egy barom volt - Heiner vállat vont. - Egy idealista barom.
- Ha utáltad, akkor miért érdekel, hogy meghalt?
- Ilyen hülye kérdést... Az érdekel, ki ölte meg.
- Fogalmam sincs, ki tette, itt se voltam - Niels elfordul, és újra kinézett az ablakon. - Semmit nem tudok az egész ügyről, csak amennyit Genevieve elmondott. Különben is... - hirtelen elhallgatott, és szemét meresztgetve bámult bele a kinti sötétségbe. - Heiner... az normális... hogy van odakint valaki?"
- Állítólag nem illik ilyet kérdezni. - vágta rá Niels csendsen.
Heiner nem szólt semmit, csak halkan felmordult.
- Tudod mit, nem is az én dolgom - mondta végül. - Csak látni akartam, kit kaptunk Evan után...
- A barátod volt?
- Evan? Egy barom volt - Heiner vállat vont. - Egy idealista barom.
- Ha utáltad, akkor miért érdekel, hogy meghalt?
- Ilyen hülye kérdést... Az érdekel, ki ölte meg.
- Fogalmam sincs, ki tette, itt se voltam - Niels elfordul, és újra kinézett az ablakon. - Semmit nem tudok az egész ügyről, csak amennyit Genevieve elmondott. Különben is... - hirtelen elhallgatott, és szemét meresztgetve bámult bele a kinti sötétségbe. - Heiner... az normális... hogy van odakint valaki?"
Időtlen kötelék (Carmilla)
Műfaj: fantasy, romantikus, akció, dráma
Korhatár: 16
Korhatár: 16
Úgy tartják, hogy a Samhain éjszakájának holdfényében megtett házassági fogadalmak különös varázslatot hordoznak magukban, és már-már elszakíthatatlan köteléket vonnak férfi és nő között; s ha valamelyikük meg meri szegni az eskü szövegében foglaltakat, a legendák szerint eljön érte a sin siriche du, a fekete tündér, és ellopja a lelkét, hogy átvigye azt a kimondatlan nevű nép birodalmába, és az idők végezetéig ott tartsa fogolyként. A Sötét Kastély ura, Lor pontosan tudja ezt, és nem is átall felhasználni legnagyobb ellensége, Embrich király ellen, amikor benyújtja igényét a lánya kezéért. A követelés visszautasítására nincs lehetőség, és a fiatal királylány rövidesen a rettenetes lényeiről, vad orgiáiról, rémisztő lakóiról s végtelenül kegyetlen uráról ismert Sötét Kastélyban találja magát. Ám nem olyféle típus ő, aki könnyen megadja magát az elkerülhetetlennek, így hamarosan a hideg kőfolyosókat betölti a házassági csatározás zaja. Ha mindez azonban nem lenne elég, valaki többször is az új asszony életére tör, és rá kell ébrednie, hogy Lor és harcosai feleannyira sem kegyetlenek, miképp azt a történetek említik, és e férfiak tetteit sokkal inkább a becsület és hűség vezérli, mint bármi más.
"Magányos tale" (CherrySensei)
Nem egy sztorit szeretnék nektek vázolni, hanem egy érzést, méghozzá a magányét. Biztos vagyok benne, hogy már mindenki szembesült vele, akár a saját bőrödön tapasztalhattad, akár egy másik emberen láthattad. Ez az a fajta magány lesz, amikor tényleg egyedül vagy úgy, hogy még szólni sem bírsz senkihez. Társaloghatsz a tükörképeddel, beszélhetsz élettelen tárgyakhoz, de akkor is csak egyedül vagy, egy üres világban, emberek nélkül.
Noktürn (Carmilla)
Műfaj: fantasy, krimi, romantikus, akció
Korhatár: 16
Korhatár: 16
A Seelie és Unseelie közt régóta ellentét feszül.
Ennek közepébe csöppen bele Amelie Allison Windstorm, akinek egyetlen, elhanyagolható képessége van: képes érzékelni a sidhe-mágia nyomait. Nyomozni kezd a különös gyilkosságok elkövetője után, hogy megtudja, ki a felelős a barátja, egy tűzdémon haláláért. Azonban, ha ez nem lenne elég, a Seelie királynő azt követeli, hogy Amelie tegyen hűségesküt a seelie-knek, különben elfogják, és vérrabszolgává teszik, hogy személyes mágiájával megerősítsék a seelie udvar falait. Amelie-nek sikerül elmenekülnie, de közben egyre több rettenetes történetet hall az Unseelie-k uralkodójáról.
Aztán egy éjjel megjelenik a férfi, és elviszi magával az unseelie udvarba. Nem ajánl neki választási lehetőséget, sem alkut. Segít neki megtalálni a gyilkost, hogy a sidhe-ek a továbbiakban nyugodtan élhessenek és ne legyen háború, azonban cserébe Amelie-nek le kell mondania valamiről, ami számára a legkedvesebb.
Ennek közepébe csöppen bele Amelie Allison Windstorm, akinek egyetlen, elhanyagolható képessége van: képes érzékelni a sidhe-mágia nyomait. Nyomozni kezd a különös gyilkosságok elkövetője után, hogy megtudja, ki a felelős a barátja, egy tűzdémon haláláért. Azonban, ha ez nem lenne elég, a Seelie királynő azt követeli, hogy Amelie tegyen hűségesküt a seelie-knek, különben elfogják, és vérrabszolgává teszik, hogy személyes mágiájával megerősítsék a seelie udvar falait. Amelie-nek sikerül elmenekülnie, de közben egyre több rettenetes történetet hall az Unseelie-k uralkodójáról.
Aztán egy éjjel megjelenik a férfi, és elviszi magával az unseelie udvarba. Nem ajánl neki választási lehetőséget, sem alkut. Segít neki megtalálni a gyilkost, hogy a sidhe-ek a továbbiakban nyugodtan élhessenek és ne legyen háború, azonban cserébe Amelie-nek le kell mondania valamiről, ami számára a legkedvesebb.
"Örökösös történet" (Rochelle)
Miután a Lord Marsall, Lucian Ward tragikus hirtelenséggel elhunyt, utolsó kívánsága, hogy Henrietta lánya egy erőskezű férfihez menjen hozzá, ezzel biztosítva Prymus stabilitását és jövőjét. Lottie Leeford, mint a fiatal örökös bizalmasa, személyesen próbál férjet találni gyerekkori barátnőjének és védencének, de feladata korán sem ilyen egyszerű. Kevés az ideje, Prymus tengernagya a kialakult helyzetet a saját maga javára akarja fordítani, ráadásul Henrietta szíve is mély titkokat rejt, amelyek fenekestől felforgatják az eddig megszokott békét és rendet.
***
"Lottie végigmérte a magas férfit, akit legtöbbször csak egyenruhájában látott és gúnyosan elmosolyodott. Vincent kivételesen civil ruhában érkezett, csizmája olajosan csillogott a gázlámpa fényében. A tengernagy kifejezetten férfias férfi volt, a legtöbb nő az udvarban és kívül oda volt érte, világos szemeivel és szőkeségével igen ritkaságszámba ment a déli szigetvilágban. Megjelenése szokás szerint kifogástalan és megnyerő lett volna, de Lottie nem tudta nem észrevenni az orránál húzódó mély sebhelyet, melyet sohasem tudott elég ügyesen elrejteni. Lottie emlékezett rá, hogy a sebet apja szerezte az igen makacs és engedetlen, akkor még egyszerű tiszti rangsorban lévő fiatal férfinak, aki emiatt az egész Leeford családot megvetette. Lottie persze örömmel viszonozta a férfi utálatát, ki nem állhatta annak lenéző, pökhendi stílusát. A kettejük közötti paprikás hangulat igen negatívan befolyásolta a tényt, hogy a mindenkori tengernagynak szoros kapcsolatot kell ápolnia a titkosszolgálat legfőbb személyeivel, ahova Lottie is tartozott."
Psziché (Nade)
Műfaj: pszichothriller
Készül: Sims 4
Korhatár: 16
Készül: Sims 4
Korhatár: 16
Eileen békésen éli a gazdag tinédzserek hétköznapjait üzletember édesapjával együtt, mígnem egy nap álmában egy Zariah nevezetű különös nővel találja szembe magát. Az akkor még valótlannak hitt kép azonban igen hamar valóssá válik, amikor a fiatal másnap fogságban találja magát egy omlófélben lévő elhagyatott elmegyógyintézetben. A szellemszerű Zariah is hamarosan megjelenik, és különös ajánlatot tesz neki, amivel együtt egy érdekes és meglepően furcsa macska-egér játék veszi kezdetét…
"Testőrös tale" (Pötyi)
A 25 éves Mickey Whitehorn a testőrök nem hétköznapi életét éli már hét éve. Mindig a legnagyobb alapossággal jár el, az az elve, hogy soha nem lehet elég óvatos és körültekintő. Azonban sokkalinkább az ösztöneire hallgat, minthogy betartaná a főnöke utasításait, és ez eddig be is vált. A legutóbbi munkájuk során, talán éppen ott rontotta el, hogy hallgatott a parancsra? Vagy akkor is halállal végződik a történet, ha a bevált módszerhez folyamodik? Akárhogy is történt, a dolog hatalmas lavinát indított el, teljesen felforgatva az ő, és társai életét. Nem kevésbé fontos szerepet kap a történetben egy nyomozó, akit rokoni szálak kötnek össze Mickey-vel, és egy csinos hölgy, aki több, mint külső. És hogy ki áll a történések mögött? Ahogy a nyomozó mondaná: “Mindenki gyanús...”
The Last One Standing - Az utolsó (TimMac)
Nancy Hoover egy tipikus kertvárosi háziasszony volt. Feladta a karrierjét a családért: pipa. Hozzáment egy jól kereső férfihoz, aki… fogjuk rá, hogy jól néz ki, aztán gyereket szült neki: pipa és pipa. Engedte, hogy bezárják őt a háziasszonyok és családanyák unalmas mókuskerekébe: szintén megvolt. Kacérkodott más férfiakkal is: melyik ellaposodott házasságban élő, magára hagyott fiatal feleség ne tette volna? A többi pedig már hadd maradjon az ő magánügye… Viszont Nancy Hoover egy dologban különbözik a sztereotípikus feleségektől. Képes volt felhívni magára a figyelmet. De aztán nem telt sok időbe, míg mindenki rájött: ez a történet nem Nancy Hoover-ről szól.
***
"- Magának nem dolgoznia kéne ahelyett, hogy a randipartnerükre váró nőkkel flörtölne? – kérdezte Abby, lassan elveszítve a türelmét.
- Épp szünetelek – felelte a férfi a szemtelenség határát bőven átlépve.
- Amúgy David vagyok – mutatkozott be.
- Én pedig mással vagyok – válaszolta Abby, egyre jobban igyekezve azon, hogy lekoptassa a férfit.
- És ha az a valaki mégsem jön el, akkor visszajöhetek?
- Ó, szóval maga így randizik? Lecsap a maradékra? Talán szedje össze a tökeit és hívjon el valakit magának, ne más randipartnerét nyúlja le, ha az a valaki egyszer volt olyan férfi, és el tudott hívni – mondta Abby indulatosan, mégis normál hangerővel a dühös tartalmú szavakat. A férfi felállt.
- Már megyek is…
- Megtenné, hogy hoz egy üveg bort? – kérdezte Abby a pincértől, aki előző mondata ellenére mégsem látszott mozdulni az asztalától.
- Alkoholba fojtja bánatát? – nézett rá David, ismét pofátlan kérdést feltéve.
Ha már arra jár, szóljon, hogy másik pincért is kérnék. Ha nem lesz itt valaki öt percen belül maga helyett a borommal, a főnökét fogom idehívatni – közölte Abby hűvösen, megpróbálva magabiztosnak mutatni magát."
- Épp szünetelek – felelte a férfi a szemtelenség határát bőven átlépve.
- Amúgy David vagyok – mutatkozott be.
- Én pedig mással vagyok – válaszolta Abby, egyre jobban igyekezve azon, hogy lekoptassa a férfit.
- És ha az a valaki mégsem jön el, akkor visszajöhetek?
- Ó, szóval maga így randizik? Lecsap a maradékra? Talán szedje össze a tökeit és hívjon el valakit magának, ne más randipartnerét nyúlja le, ha az a valaki egyszer volt olyan férfi, és el tudott hívni – mondta Abby indulatosan, mégis normál hangerővel a dühös tartalmú szavakat. A férfi felállt.
- Már megyek is…
- Megtenné, hogy hoz egy üveg bort? – kérdezte Abby a pincértől, aki előző mondata ellenére mégsem látszott mozdulni az asztalától.
- Alkoholba fojtja bánatát? – nézett rá David, ismét pofátlan kérdést feltéve.
Ha már arra jár, szóljon, hogy másik pincért is kérnék. Ha nem lesz itt valaki öt percen belül maga helyett a borommal, a főnökét fogom idehívatni – közölte Abby hűvösen, megpróbálva magabiztosnak mutatni magát."
***
"- De ha nem maga a tettes, akkor miért nem akarta, hogy az üggyel foglalkozzunk? – tette fel következő kérdését Kathryn, mivel még mindig nem győzte meg őt a férfi az ártatlanságáról. Elvégre hogyan tudja bizonyítani, hogy az a személy, aki állítólag megfigyeli őket, nem pont ő?
- Csak azt nem akartam, hogy a miért, hogyan, és ki kérdésekkel foglalkozzanak – helyesbített Patrick. – És azért – látott hozzá rögtön a magyarázathoz, megelőzve Kathryn újabb „miért?” kérdését -, mert pontosan tudtam a választ ezekre. Tudtam, hogy ki, tudtam, hogy miért, és azt is tudom, hogyan. De mégse értem el vele semmit – hajtotta le a fejét komoran."
- Csak azt nem akartam, hogy a miért, hogyan, és ki kérdésekkel foglalkozzanak – helyesbített Patrick. – És azért – látott hozzá rögtön a magyarázathoz, megelőzve Kathryn újabb „miért?” kérdését -, mert pontosan tudtam a választ ezekre. Tudtam, hogy ki, tudtam, hogy miért, és azt is tudom, hogyan. De mégse értem el vele semmit – hajtotta le a fejét komoran."
***
"Alapjáraton Sarah Drew nem szokott ilyen házsártos lenni, de ha rosszul indul a napja, és a nyűg előbb találja meg őt, mint ő egy csésze kávét, akkor elszabadul a házisárkány. Már ekkor, a nap kezdetén tudta, hogy ma zsémbes lesz, de tisztában volt azzal, hogy képtelen tenni ez ellen. Már megszokta, hogy ilyen a természete, szóval meg se próbálta fékezni magát. Will is tudta, mikor indul anyjának úgy a napja, hogy azonnal kezelésbe kell venni őt, mielőtt teljesen kifordul magából, így amint meglátta a nő arckifejezését, máris nyújtotta az előre odakészített kávét."
Veszett Kutya Nyomozóiroda (Carmilla)
A Veszett Kutya nem holmi baráti társulás, Norah Montrose pontosan tudja ezt. Végtére is, az ő apja kényszerítette ki a nyomozóiroda létrejöttét, pusztán azért, hogy hatalmi viszályt szítson a két faj között. És most a vérfarkasok alfája, valamint a vámpírklánok hercege kénytelenek együtt dolgozni – vagyis csak lennének, mert a népesség nem igazán szavaz bizalmat egy efféle társaságnak.
Azonban Norah úgy érzi, nincs más esélye. Valaki követi; valaki, aki sötét, mocskos üzeneteket suttog éjjelente az üzenetrögzítőjére; valaki, aki bizarr ajándékokat küld; valaki, aki mindent tud róla és az életéről… És ez a valaki nem fogad el nemet.
A rendőrség semmire sem jut a nyomozással, és Norah végül átlépi a Veszett Kutya küszöbét – ám utólag ráébred, hogy talán nem volt felkészülve arra, ami az ajtó túloldalán várja.
Azonban Norah úgy érzi, nincs más esélye. Valaki követi; valaki, aki sötét, mocskos üzeneteket suttog éjjelente az üzenetrögzítőjére; valaki, aki bizarr ajándékokat küld; valaki, aki mindent tud róla és az életéről… És ez a valaki nem fogad el nemet.
A rendőrség semmire sem jut a nyomozással, és Norah végül átlépi a Veszett Kutya küszöbét – ám utólag ráébred, hogy talán nem volt felkészülve arra, ami az ajtó túloldalán várja.
***
“Cale szokásos, finomkodó stílusával benyitott az ajtón – ami nagyot döndülve visszacsapódott az oldalsó falról -, majd visszafogott, alig észrevehető testalkatával belavírozott a helyiségbe, hogy az ott tartózkodó fiatal alkalmazottat aztán olyan szavakra, kifejezésekre és cirkalmas mondatokra tanítsa, amikért az anyukája biztosan szappannal mosta volna ki a száját.”
***
“- Szőrös kis gyöngyvirágom?! – kiáltott ki Rhode az oldalsó szobából. Az a rohadt vámpír egészen biztosan meg akar halni… – Mi a helyzet? Kimúlt a krapek, vagy nem múlt ki?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy kinyúlt – morogta Cale az orra alatt, ám ez is elég volt ahhoz, hogy Rhode meghallja.
A vámpír egy tizedmásodperc múlva már mellette is termett, és szélesre tágult orrlyukakkal, elsötétedő tekintettel figyelte az egykori Bruce Stanton tetemét. Látva a pillantását, Cale gyomra felkavarodott.
- Segítsek kitakarítani? – Rhode hangja olyan mélyről, zengve szólt, hogy a vérfarkasnak szuperhallása ellenére is beletelt pár másodpercbe, mire megértette a szavait.
- Persze – felelte. – A bokáidnál fogva a magasba emellek, aztán arccal lefelé körbe-körbe tologatlak a szobában, hogy nyugodt szívvel felszipkázhasd a vért a szőnyegből. –A következő pillanatban szinte vidáman csapta össze a kezeit. – Nahát! Azt hiszem, találtam egy piaci rést! Áruba bocsátom a tested, mint az első vérszívó-porszívó.
- Dögölj meg – nyögte Rhode, majd merev léptekkel kimasírozott a szobából.”
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy kinyúlt – morogta Cale az orra alatt, ám ez is elég volt ahhoz, hogy Rhode meghallja.
A vámpír egy tizedmásodperc múlva már mellette is termett, és szélesre tágult orrlyukakkal, elsötétedő tekintettel figyelte az egykori Bruce Stanton tetemét. Látva a pillantását, Cale gyomra felkavarodott.
- Segítsek kitakarítani? – Rhode hangja olyan mélyről, zengve szólt, hogy a vérfarkasnak szuperhallása ellenére is beletelt pár másodpercbe, mire megértette a szavait.
- Persze – felelte. – A bokáidnál fogva a magasba emellek, aztán arccal lefelé körbe-körbe tologatlak a szobában, hogy nyugodt szívvel felszipkázhasd a vért a szőnyegből. –A következő pillanatban szinte vidáman csapta össze a kezeit. – Nahát! Azt hiszem, találtam egy piaci rést! Áruba bocsátom a tested, mint az első vérszívó-porszívó.
- Dögölj meg – nyögte Rhode, majd merev léptekkel kimasírozott a szobából.”
***
“A doktor köpenyét mindenütt vér borította, Norah szíve pedig őrült vágtázásba kezdett, ekkor azonban Cale előlépett, és vállon veregette a férfit.
- Csapja ki a plecsnijét, doki, mielőtt valaki azt találja hinni, hogy a hentesnél van, és kér egy kiló karajt.
Az orvos kissé fókuszálatlan szemekkel nézett, mígnem tekintete véres köpenyujjára tévedt.
- Hoppácska – mondta, a következő pillanatban pedig előcibálta mellényzsebéből a kórházi belépőkártyáját.
Az olyannyira tele volt régebbi és friss véres ujjlenyomatokkal, hogy szinte csak a képet és az alatta látható aprócska feliratot lehetett kivenni:
- Csapja ki a plecsnijét, doki, mielőtt valaki azt találja hinni, hogy a hentesnél van, és kér egy kiló karajt.
Az orvos kissé fókuszálatlan szemekkel nézett, mígnem tekintete véres köpenyujjára tévedt.
- Hoppácska – mondta, a következő pillanatban pedig előcibálta mellényzsebéből a kórházi belépőkártyáját.
Az olyannyira tele volt régebbi és friss véres ujjlenyomatokkal, hogy szinte csak a képet és az alatta látható aprócska feliratot lehetett kivenni:
Dr. Adrian Westgrove,
Fogorvos.
Fogorvos.
Norah-ban mindössze egyetlen pillanatra sarjadt ki bal felső hetesének néha-néha nyilalló fájdalma, majd újra végigmérve a doktort, nyomban elméje hátsó zugába száműzte a gondolatot.”
***
RSS Feed
