Szemezgető Szerda - Könyvajánló: A lány a vonaton (Paula Hawkins)

​Aki az utóbbi hónapok valamelyikében meglátogatott egy könyvesboltot, annak valószínűleg nem ismeretlen a fentebb leírt könyvcím. Paula Hawkins az első regényével egyből a New York Times Bestseller élén kötött ki, és további toplistát vezető pozícióján bukkant fel szinte a semmiből. A könyvesboltok bejárata előtt tengernyi példányt fedezhetett fel a vásárló, na de valóban megalapozott ez a derült égből érkező siker?

​Megmondom Nektek őszintén, engem egyetlen szóval fogott meg annyira, hogy a bevásárlókosaramban landoljon: Holtodiglan. Gillian Flynn művét habár nem olvastam, de a David Fincher által rendezett filmet már többször is megnéztem, és egyetlen egyszer sem okozott csalódást: vérfagyasztó és számtalan fordulatot tartalmazó cselekménye az elejétől végéig lenyűgözött, éppen ezért mertem bevállalni A lány a vonaton c. könyvnek a megvásárlását, hiszen ami a Holtodiglan stílusához kicsit is hasonlít, az nálam csakis telitalálat lehet! Na, de lássuk csak a végeredményt.

Rövid tartalom: "Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton."

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogyan kell ütősen összefoglalni a történet rövid tartalmát, azonnal szúrnám is be neki a fentebbi idézetet. Amikor egyik barátomnak felolvastam ezt a kis szöveget, azt mondta, rendesen kirázta tőle a hideg (és ez feltételezem, nem a megkérdőjelezhetően férfias hangom miatt történt). Valahogy az egész könyv is teljesen ilyen: egy igazi pszichothriller, ami oldalról oldalra az olvasás folytatására ösztönöz, szó szerint egy letehetetlen olvasmány.

Egyedül talán a karakterekbe tudnék egy kicsit belekötni, bár ez igazából pozitívum is lehet - a megítélése teljesen relatív. Hawkins ugyanis olyan jellemeket gyűjtött össze ebben a műven, akik közel sem tökéletesek, sőt, egyenesen velejéig romlottak. A mű elején a legtámadhatatlanabbnak tűnő Anna is a végére egy morális elég megkérdőjelezhető tettet hajt végre, és amint belelátunk a három nézőpont, a három nő lelkébe, gondolataiba, úgy hasít hozzájuk hasonlóan belénk is a felismerés, hogy valójában mindegyiknek megvan a maga hibája. Nincs benne olyan szereplő, aki a szó hagyományos jelentését alapjául véve hős lenne.

Aki bele akar kezdeni az olvasásába, annak leszögezném: nem egy vidám, délutáni olvasmány. Sokan leginkább azt kritizálják benne, hogy a mű második fele erősen darkos irányt kezd el venni, és kissé önismétlővé válik. A történet végi fordulat pedig engem teljes mértékben meglepett, de olyat is olvastam már róla, hogy túlságosan kiszámítható volt. Kommentben jelezze az, aki már olvasta ezt az alkotást, és az is dobhat egy hozzászólást, aki az ajánlóm után felírta a saját (képzeletbeli) listájára. :)

Marcello