Ha emlékezetem nem csal, volt már ilyen Kérdés Keddünk, és Etti is érintette a témát a Hogyan írjunk Sims Talest tippjében, mégis úgy gondoltam, ideje lenne összeszedni és jól kivesézni, pontosan mik azok a dolgok, tevékenységek, amik kifejezetten segíthetik egy író munkáját. Nyilván, ahányan vagyunk, annyiféle tulajdonsággal és érdeklődési körrel rendelkezünk, de biztos vagyok benne, hogy akadnak közös pontok, amik ha másképpen is, de egyaránt hatással vannak ránk. Első körben a személyes tapasztalataimat fogom megosztani veletek, de a poszt alatt örömmel olvasnám a ti véleményeteket, beszámolótokat arról, mi(k) segíti(k) a munkátokat.
(Mj.: Tök vicces, hogy Brigi ilyen pózban fotózta le a siménemet, tényleg mindig törökülésbe helyezem magam az ülőalkalmatosságokon. XD)
(Mj.: Tök vicces, hogy Brigi ilyen pózban fotózta le a siménemet, tényleg mindig törökülésbe helyezem magam az ülőalkalmatosságokon. XD)
Dettyke
1. Az élet
Nem töprengtem túl sokáig rajta, hogy mi kerüljön az első helyre, hisz amíg csak lélegzünk, az élet az, ami tulajdonképpen minden pillanatunkban „ott van”. Kicsivel több mint negyed évszázada (Úristen!) taposom az ösvényét, és ha ez idő alatt valamit megtanultam, hát az az, hogy totálisan kiszámíthatatlan. És éppen ebből kifolyólag írja a legjobb forgatókönyveket. Hogy egy konkrét példával éljek, biztosan vannak köztetek páran, akik olvasták a Ki nyúlta le a 130 eurónkat? című novellát. Nos, az csak egy eset volt a tömérdek élményeim közül. Eddig minden történetemben megtalálhatók akarva-akaratlanul ilyen valóságból kiragadott pillanatok, konkrét eseménysorozatok, vagy pusztán az érzések, amik bizonyos történésekkor kavarogtak bennem. De ugyanígy előfordul, hogy beépítem a cselekménybe a mások által elmesélt tapasztalatokat, kalandokat, kétségbeeséseket, vagy egész egyszerűen csak nyitott szemmel járok az utcán, és figyelem a környezetemet. Egy kis továbbgondolással hihetetlenül jó sztorik kerekednek az orrunk előtt. Most lehet, hogy néhányan az fogjátok hinni, hogy megbolondultam, de azért megosztom veletek a kis játékomat, amit jobbára utazások során veszek elő, vagy ha orvosnál, ügyintézésnél nagyon sokat kell várni. Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy rendfenntartó erők és kém fanatikus vagyok, így ő(ke)t valószínűleg nem lepi meg, ha azt mondom, hogy ilyen esetekben általában „titkos küldetéseken” veszek részt. A feladat nagyon egyszerű: jelentést kell készítenem a körülöttem lévőkről. Testtartás, beszéd, gesztusok alapján elemeznem kell őket, ki kell találnom, kinek milyen lehet az alapszemélyisége, milyen kapcsolatban állhatnak egymással a jelenlévők, és vajon milyen háttértörténettel rendelkeznek. Bár az idősebb hölgyek, urak esetében ez nem túl nagy kihívás, tekintve, hogy a többség kérdés nélkül ledarálja nekem a fél életét (fogalmam sincs, miért mindig engem szúrnak ki maguknak XD), viszont a többieket nagyon érdekes és szórakoztató feltűnésmentesen, mégis alaposan megfigyelni. Mondjuk, ez a játék már inkább a karakterekről szól, úgyhogy lépjünk is tovább a következő pontra!
2. Az emberek
Rokonaink, barátaink, ismerősök, idegenek. Nagyjából mindegy, mert mindenkiben találhatunk olyan külső vagy belső tulajdonságot, amivel felruházhatjuk szereplőinket, és ettől válnak majd igazán hitelessé. Nagymamám folyton kajával tukmál, hát persze, hogy beleírom a történetbe! Öcsémet nagyon izgatja a spirituális világ. Hopp, meg is van az egyik srác fő érdeklődési területe. Barátnőm úgy döntött, elég volt a csalódásokból, ő bizony nem lesz többé szerelmes. Hahó, kedves örökszingli karakterem! Tavaly nyáron egy napig együtt dolgoztam egy sráccal, aki olyan mély benyomást tett rám, hogy esélyem sem volt kihagyni a történetből. A legutóbbi főnökömet csúnyán félreismertem. A lelkemet kitettem neki, de mikor nekem lett volna szükségem segítségre, cserbenhagyott és megalázott. Hát ezt, még ha csak képzeletben is, de nagyon megbánja! A boltban az eladó hölgy hihetetlenül extrémen öltözik. Bejön a stílusa! A biztonsági őr a postán mindig olyan szomorú. Talán azért, mert a többség csak úgy elsétál mellette, mintha ott se lenne. Köszöntem neki. Meglepődött, visszaköszönt, majd rám mosolygott. Oké, máris megszületett egy karakter fejemben, aki mindig mindenkit minden körülmények között felvidít. Nagyjából erre gondoltam, remélem érthető. :) És tudjátok, az a jó, hogy ha kirajzolódtak az egyes karaktereink jellemvonásai, akkor onnantól kezdve - kis túlzással élve - a cselekmény is szinte már adja magát.
3. Cselekvések
Házimunka. De tényleg. Főleg mosogatás és porszívózás közben szokott homlokon csókolni a múzsa. Én magam sem értem, hogy miért. Talán a megszokott, monoton, gépies mozdulatok aktivitásra sarkallják az agyam. :D De hasonlóan kreatív hatással van rám a zuhanyzás, illetve közvetlenül elalvás előtt szoktak még nagyon jó ötleteim támadni, amiket reggelre vagy elfelejtek, vagy nem. Mondjuk ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert általában az utóbbi valósul meg. Ezeken túl a séták, túrázások, valamint a hegyi kerekpározás ihlet még meg. Bár ezek már sokkal inkább a „hogyan tovább?” módszereim. Mikor tudom, honnan hova kellene eljutnom, de a hogyannal bajok vannak, nos, akkor az ilyetén hosszabb kirándulások mindig jótékonyan hatnak. Ha nem is lesz meg rögtön a konkrét megoldás, azért valamiképpen sikerül előrébb lépném.
4. Zene
Elengedhetetlen kellékem. Ha meghallok egy dalt, nem számít milyet, szinte azonnal megelevenítődik előttem vagy a dallamhoz, vagy a szöveghez passzoló jelenet. Ha elég jónak tűnik, máris bekerül a Jegyzetek című dokumentumomba, amiből aztán alkalomadtán előszeretettel csemegézek. De nem csak jeleneteket „szülnek” nekem a zenék, hanem karaktereket is, és az is előfordult már, hogy egy komplett történetet. Igazából nem tudom, hogy ez teljesen egyedi dolog-e, vagy másoknál is hasonlóképpen működik, mindenesetre nagyon hálás vagyok érte, mert ez az „adottság” tényleg hihetetlenül sokat segít minden téren.
5. Könyvek, filmek, sorozatok
A végtelen lehetőségek tárháza. Mindegy melyik műfaj áll hozzánk közel, ugyanis biztosan nem fogunk példa nélkül maradni az adott témában. Ez pedig nagyon fontos: hogy legyen némi tapasztalatunk abban a világban, amiben mozogni szeretnénk. Mi is szokott elhangozni az írói köszönetnyilvánításokban? Hogy XY munkássága inspirálta az illetőt a története megírására. Ezt baráti körben viccesen úgy szoktuk értelmezni, hogy a lopás egyetlen elfogadható, szankció nélküli formája, ha beismered. :D A mai világban már elképesztően nehéz teljesen egyedit alkotni, és őszinte csodálkozással és elismeréssel tekintek azokra, akiknek ez sikerül. Engem sajnos nem áldottak meg ilyen hihetetlen mértékű kreativitással (vagy még nem találtam meg magamban), így eddigi alkotásaim mindegyike a való világ által ért hatások ötvözete az olvasmány-, film- és sorozatélményeimmel.
Nem töprengtem túl sokáig rajta, hogy mi kerüljön az első helyre, hisz amíg csak lélegzünk, az élet az, ami tulajdonképpen minden pillanatunkban „ott van”. Kicsivel több mint negyed évszázada (Úristen!) taposom az ösvényét, és ha ez idő alatt valamit megtanultam, hát az az, hogy totálisan kiszámíthatatlan. És éppen ebből kifolyólag írja a legjobb forgatókönyveket. Hogy egy konkrét példával éljek, biztosan vannak köztetek páran, akik olvasták a Ki nyúlta le a 130 eurónkat? című novellát. Nos, az csak egy eset volt a tömérdek élményeim közül. Eddig minden történetemben megtalálhatók akarva-akaratlanul ilyen valóságból kiragadott pillanatok, konkrét eseménysorozatok, vagy pusztán az érzések, amik bizonyos történésekkor kavarogtak bennem. De ugyanígy előfordul, hogy beépítem a cselekménybe a mások által elmesélt tapasztalatokat, kalandokat, kétségbeeséseket, vagy egész egyszerűen csak nyitott szemmel járok az utcán, és figyelem a környezetemet. Egy kis továbbgondolással hihetetlenül jó sztorik kerekednek az orrunk előtt. Most lehet, hogy néhányan az fogjátok hinni, hogy megbolondultam, de azért megosztom veletek a kis játékomat, amit jobbára utazások során veszek elő, vagy ha orvosnál, ügyintézésnél nagyon sokat kell várni. Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy rendfenntartó erők és kém fanatikus vagyok, így ő(ke)t valószínűleg nem lepi meg, ha azt mondom, hogy ilyen esetekben általában „titkos küldetéseken” veszek részt. A feladat nagyon egyszerű: jelentést kell készítenem a körülöttem lévőkről. Testtartás, beszéd, gesztusok alapján elemeznem kell őket, ki kell találnom, kinek milyen lehet az alapszemélyisége, milyen kapcsolatban állhatnak egymással a jelenlévők, és vajon milyen háttértörténettel rendelkeznek. Bár az idősebb hölgyek, urak esetében ez nem túl nagy kihívás, tekintve, hogy a többség kérdés nélkül ledarálja nekem a fél életét (fogalmam sincs, miért mindig engem szúrnak ki maguknak XD), viszont a többieket nagyon érdekes és szórakoztató feltűnésmentesen, mégis alaposan megfigyelni. Mondjuk, ez a játék már inkább a karakterekről szól, úgyhogy lépjünk is tovább a következő pontra!
2. Az emberek
Rokonaink, barátaink, ismerősök, idegenek. Nagyjából mindegy, mert mindenkiben találhatunk olyan külső vagy belső tulajdonságot, amivel felruházhatjuk szereplőinket, és ettől válnak majd igazán hitelessé. Nagymamám folyton kajával tukmál, hát persze, hogy beleírom a történetbe! Öcsémet nagyon izgatja a spirituális világ. Hopp, meg is van az egyik srác fő érdeklődési területe. Barátnőm úgy döntött, elég volt a csalódásokból, ő bizony nem lesz többé szerelmes. Hahó, kedves örökszingli karakterem! Tavaly nyáron egy napig együtt dolgoztam egy sráccal, aki olyan mély benyomást tett rám, hogy esélyem sem volt kihagyni a történetből. A legutóbbi főnökömet csúnyán félreismertem. A lelkemet kitettem neki, de mikor nekem lett volna szükségem segítségre, cserbenhagyott és megalázott. Hát ezt, még ha csak képzeletben is, de nagyon megbánja! A boltban az eladó hölgy hihetetlenül extrémen öltözik. Bejön a stílusa! A biztonsági őr a postán mindig olyan szomorú. Talán azért, mert a többség csak úgy elsétál mellette, mintha ott se lenne. Köszöntem neki. Meglepődött, visszaköszönt, majd rám mosolygott. Oké, máris megszületett egy karakter fejemben, aki mindig mindenkit minden körülmények között felvidít. Nagyjából erre gondoltam, remélem érthető. :) És tudjátok, az a jó, hogy ha kirajzolódtak az egyes karaktereink jellemvonásai, akkor onnantól kezdve - kis túlzással élve - a cselekmény is szinte már adja magát.
3. Cselekvések
Házimunka. De tényleg. Főleg mosogatás és porszívózás közben szokott homlokon csókolni a múzsa. Én magam sem értem, hogy miért. Talán a megszokott, monoton, gépies mozdulatok aktivitásra sarkallják az agyam. :D De hasonlóan kreatív hatással van rám a zuhanyzás, illetve közvetlenül elalvás előtt szoktak még nagyon jó ötleteim támadni, amiket reggelre vagy elfelejtek, vagy nem. Mondjuk ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert általában az utóbbi valósul meg. Ezeken túl a séták, túrázások, valamint a hegyi kerekpározás ihlet még meg. Bár ezek már sokkal inkább a „hogyan tovább?” módszereim. Mikor tudom, honnan hova kellene eljutnom, de a hogyannal bajok vannak, nos, akkor az ilyetén hosszabb kirándulások mindig jótékonyan hatnak. Ha nem is lesz meg rögtön a konkrét megoldás, azért valamiképpen sikerül előrébb lépném.
4. Zene
Elengedhetetlen kellékem. Ha meghallok egy dalt, nem számít milyet, szinte azonnal megelevenítődik előttem vagy a dallamhoz, vagy a szöveghez passzoló jelenet. Ha elég jónak tűnik, máris bekerül a Jegyzetek című dokumentumomba, amiből aztán alkalomadtán előszeretettel csemegézek. De nem csak jeleneteket „szülnek” nekem a zenék, hanem karaktereket is, és az is előfordult már, hogy egy komplett történetet. Igazából nem tudom, hogy ez teljesen egyedi dolog-e, vagy másoknál is hasonlóképpen működik, mindenesetre nagyon hálás vagyok érte, mert ez az „adottság” tényleg hihetetlenül sokat segít minden téren.
5. Könyvek, filmek, sorozatok
A végtelen lehetőségek tárháza. Mindegy melyik műfaj áll hozzánk közel, ugyanis biztosan nem fogunk példa nélkül maradni az adott témában. Ez pedig nagyon fontos: hogy legyen némi tapasztalatunk abban a világban, amiben mozogni szeretnénk. Mi is szokott elhangozni az írói köszönetnyilvánításokban? Hogy XY munkássága inspirálta az illetőt a története megírására. Ezt baráti körben viccesen úgy szoktuk értelmezni, hogy a lopás egyetlen elfogadható, szankció nélküli formája, ha beismered. :D A mai világban már elképesztően nehéz teljesen egyedit alkotni, és őszinte csodálkozással és elismeréssel tekintek azokra, akiknek ez sikerül. Engem sajnos nem áldottak meg ilyen hihetetlen mértékű kreativitással (vagy még nem találtam meg magamban), így eddigi alkotásaim mindegyike a való világ által ért hatások ötvözete az olvasmány-, film- és sorozatélményeimmel.
RSS Feed
