Cím: Kísértő múlt 2. - Sötét árnyak
Írta: Lexy
Készült: Sims 3
Műfaj: krimi, dráma
Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Figyelmeztetés: erotikus tartalom, vér
Megjelenés: 2016. május 6.
Tartalom:
Viharos kapcsolatuk lezárását követően egy évvel, Andrea Mackenzie a munkába és egy másik férfi karjaiba menekülve próbálja elfelejteni Dorian Carsont, kevés sikerrel. Mindeközben Bridgeportban a férfi újdonsült FBI ügynökként akarva-akaratlanul olyan sorozatgyilkossági ügybe csöppen, ahol az egyetlen összekötő kapcsolatok az áldozatok között egy számára fájdalmasan ismerős név: Andrea Mackenzie. Visszatér hát Twinbrookba, ahol nemcsak a nő iránt érzett egyre jobban elhatalmasodó érzelmeivel kénytelen szembenézni, hanem az idővel is gyilkos versenyt kell futnia, hogy megvédje egykori társát…
– Még hogy én játszom az ostobát? – értetlenkedett a nő. – Jól tudod, hogy te sokkal nagyobb veszélybe sodrod magad, ha közelemben vagy, mégis idejöttél. Ez is csak azt bizonyítja, hogy óriási nagy marha vagy. – A legkevésbé sem szerette volna, ha Doriannek baja esne miatta. Azt sose bocsájtaná meg magának.
– Reggel még beképzelt majom voltam, most meg marha? – kérdezte sértetten Dorian, miközben egyre közelebb lépett a nőhöz. – Igencsak gyorsan süllyedek az evolúciós listádon. Mielőtt még az egysejtűekhez sorolnál, hadd világosítsalak fel, hogy… – Elharapta a szó végét. Valami csípőset akart visszaválaszolni, de meggondolta magát. Semmi értelme ennek a viaskodásnak. – …csak vigyázni akarok rád. Miért nem engeded?
Andrea megtorpant egy pillanatra, Dorian olyan gyöngéden nézett rá, hogy nem volt képes tovább állni átható tekintetét, így inkább hátat fordított neki.
– Nincs szükségem testőrre – válaszolta kisvártatva. – Arra van szükségem, hogy békén hagyj.
Dorian még közelebb lépett, egészen közel. Szerette volna magához ölelni a nőt, és azt mondani neki, hogy minden rendben lesz, de nem volt hozzá bátorsága.
– Eszemben sincs békén hagyni, amíg a gyilkos szabadlábon van, te meg itt vagy egyedül.
– Mint már mondtam, tudok magamra vigyázni – jelentette ki határozottan Andrea. – Különben is, nem vagyok egyedül, itt van Charlie.
– Ki az a Charlie?”
„– Elnézést. Szabad lesz? Odaengednél? – lökte félre a hulla mellett tébláboló, épp a taccsot kidobni készülő rendőrt a közelítő halottkém, Madison Hart. – Ha nem bírod a vért, miért mentél rendőrnek, te kretén… – tette hozzá halkan.
– Szia, Madison, látom, nincs jó napod – jegyezte meg még mindig mosolyogva Tom.
– Tudod, Tomy – guggolt le a hulla mellé Madison, majd hangosan csattanva felhúzta gumikesztyűjét –, ma kora reggel keltem, és a fél napot az egyetemen, a másik felét a hullaházban töltöttem, és amikor végre hazaesek, Gilbert felhív, hogy nekem kell idejönnöm helyette, hát nem, nincs jó napom, és ha még egyszer megkérdezi ezt tőlem valaki, az lesz a következő, akit felboncolok.”