Vendég Vasárnap - Sorozatajánló: Westworld

(Megjegyzés: A poszt az 1x04 megnézését követően lett megírva, semmilyen spoilert nem tartalmaz.)

Az HBO talán egyik legpozitívabb tulajdonsága, hogy bátran fordul az újítások felé, és egy-egy sorozat fejlesztésébe (ha elég jónak tartja az alapötletet) képes hatalmas, mozifilmek költségvetéseit megközelítő összegeket beleölni. Előfordul azonban, hogy a próbálkozásuk kudarcba fullad (mint kb. fél éve a Vinyl, amelyet meglehetősen vegyes kritikai és nézői visszhang kísért), de a bukás a legújabb dobásuk, a Westworld fényesnek látszó horizontján egyelőre még nagyítóval sem látható. 

Manapság nemcsak Hollywood filmipara szereti feltámasztani, rebootolni, vagy szimplán újragondolni a régebbi alkotásokat, de sorozatos fronton is egyre több példát láthatunk ilyesmire. Nem is kell hozzá olyan messzire menni: elég, ha csak az X-Aktákra, a A szökésre, vagy a 24 újabb szezonjára gondolunk. A csatornák nyugodtabb szívvel szavaznak bizalmat olyan (már korábban lezárt) szériák folytatására, ami a saját idejében sorra nyerte a nézettségi versenyeket. 

A Westworld - még ha nem is sorolható pontosan ebbe a kategóriába - is egy régi történet újragondolása. 1973-ban Feltámad a vadnyugat címmel jelent meg Michael Crichton filmje (neki többek között a Jurassic Park-szériát köszönhetjük), aminek habár nem sikerült közönségsikerré válnia, az HBO kellőképpen érdekesnek találta az alapötletét arra, hogy a feltámasztására felkérje Jonathan Nolant showrunnernek (ő napjaink egyik legismertebb filmrendezőjének, Christopher Nolannek az öccse), és JJ. Abramst producernek (a színészgárdában pedig nem kisebb név van jelen, mint Anthony Hopkins), majd ezt követően megszületett az idei év egyik legegyedibb sorozata, a Westworld.

Marcello

Létezik egy park, ahol megfelelő összegért cserébe számos napot eltölthetünk, a különlegessége pedig pusztán annyi, hogy androidok lakják. Robotok, melyek arra vannak programozva, hogy előre megírt cselekményfolyam szerint haladjanak, és kiszolgálják a vendégek igényeit. Egyedi személyiséggel vannak megáldva, viselkedésük egymástól különböző, arcmimikájuk és mozgásuk ijesztően hasonló az emberéhez, azonban van egy lényeges tulajdonságuk: nem tehetnek kárt az emberekben. 

Míg a parkot látogató személyek bármit végrehajthatnak, amit csak kívánnak (és itt a szó legszorosabb értelmében kell gondolkodni, gyilkosságtól kezdve az erőszakoláson át a nekrofíliáig - elszabadul az ember összes elfojtott vágya), a robotok fegyverei haszontalanok az emberekkel szemben, ezzel is fokozva az elért sikerélmény mértékét. A helyszínt úgy kell elképzelni, mint a klasszikus Vadnyugatot: van itt seriff, gyilkos banditacsoport, ördögszekér, bordélyház, káromkodás, indokolatlan merényletek. Ebbe a világba csöppen bele az, aki meg kívánja látogatni Westworldöt, és befolyásolni próbálja a benne élő androidokat. Ám mi történik akkor, mikor hiba jelentkezik a rendszerben, és valamilyen megmagyarázhatatlan eset folytán a robotok öntudatukra ébrednek? Itt kezdődik a sorozat története.

"Vannak, akik csak a világ csúf oldalát akarják látni. A zűrzavart. Én a szépségeire koncentrálok. Hiszem, hogy van rendszere a napjainknak. Célja. Minden a maga útján halad, ahogy kell." (feliratok.info fordítás)

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy rétegsorozatról van szó. A világ lassan építkezik, a cselekmény sokszor nem egyértelmű irányba halad, a történetszálak szerteágazóak, és nehezen lehetne megnevezni egyetlen központi karaktert, ezek miatt pedig sokan fárasztónak és vontatottnak fogják érezni a részeket. Van benne valamennyi erőszak, és bizonyos mértékű meztelenség is, ez pedig csak még tovább csökkenti az érdeklődők számát, én mégis azt mondom, érdemes bepróbálni. Ha rám hallgattok, rögtön az első rész után a második megnézése is ajánlott, mert ezek alkotnak egy kerek egész epizódot (kell ennyi idő, hogy eldöntse az ember, tetszik-e neki, vagy sem).

A Westworld érdekessége, amivel külön ajánlottá teszi magát mindenki számára, hogy kimeríthetetlen témaforrás. Számos morális kérdést felvet, rengeteg magyarázat nélküli momentum található benne, ez pedig tökéletes beszédtéma mindenféle helyzetben. Érdekes belegondolni, vajon mi mit tettünk volna az adott szituációban, hogyan viselkednénk egy olyan világban, amiben androidok élnek.

A fent felsoroltakból ugyanígy következnek a negatívumok is. Sajnos a sorozatban annyi megválaszolatlan kérdés akad a park felépítését illetően, olyannyira másképpen vezeti körbe a nézőt, mint a szériák többsége, hogy nézés közben sokszor nehéz a lényegre koncentrálni. Egy idő után ez kezd zavaróvá válni, és félő, hogy a válaszok nem lesznek kielégítőek: hogy az írók annyira sokáig húzzák a nézők kíváncsiságát, míg végül érdektelenségbe fullad a végkifejlet. 

Azonban gyakorlatilag ez az egyetlen, amit fel tudnék hozni a Westworld ellen. A látvány gyönyörű (western-scifi műfaj, kéremszépen), a zene kellőképpen fülbemászó (Ramin Djawadi ismét odatette magát), a színészek remekelnek, a párbeszédek pedig reálisak és érdekesek. Bízom benne, hogy az évad maradék része is sikeres lesz, és a folytatás sem okoz majd csalódást. 

Kommentben várom a válaszotokat: kinek keltette fel az érdeklődését a sorozat? Van esetleg, aki már nézi, és hasonló/ellentétes a véleménye? Hajrá, ragadjatok billentyűzetet! :)